A térről szerzett tudományos tudás a mindennapi ember számára is válaszokat adott és ad nagyon sok társadalmi folyamatra, kérdésre. Magyarországon a sojai térbeli fordulat közvetítésével először és elsőként […] a társadalomtudományok fedezték fel azt, hogy minden folyamat, minden cselekvés és történés a térben van. A tér megélése jóval többet jelent a lépésről lépésre változó perspektívák sorozatánál: a percepció és az adott helyhez kapcsolódó koncepciók (azaz esetleges személyes élményeink, emlékeink, a hely imázsa, a történelem rétegei stb.) mellett magában foglalja a csak akkor és ott érezhető illatokat, a fényviszonyokat és hangokat, az időjárást, aktuális hangulatunkat stb., azaz a megélt tér, az „itt és most”, az adott pillanatban a szubjektum számára megtapasztalható valóságot (Dúll, 2014). Az emberek soha nincsenek (épített és/vagy természeti és/vagy virtuális) környezet nélkül, pozíciójuk a térben nem véletlenszerű, hanem pszichológiai törvényszerűségek, folyamatok által meghatározott. A környezet pedig a pszichológia szempontjából nem értelmezhető a róla gondolkodó, hozzá viszonyuló, benne viselkedő ember nélkül. Ahhoz, hogy megértsük a személyek (egyének és csoportok) közötti kommunikációt, az emberek közötti interakció közegét, a teret is elemeznünk szükséges. Dúll (2015) szerint az emberek nem különálló ingereket, hanem ingerek értelmes mintázatait észlelik környezetükben és a szociofizikai terek/tárgyak mérete, színe, struktúrája stb. gyakran önkéntelenül tereli, irányítja, meghatározza a használók viselkedését, ami környezeti szuggesztió. A fizikai környezet sok esetben közvetlen hatást gyakorol az észlelés, a gondolkodás, a kreativitás vagy a személyiség fejlődésére, és fontos közeg a társas életben is (Dúll, 2009).
Dúll A. (2009). A környezetpszichológia alapkérdései. Budapest: L’Harmattan Kiadó.
Dúll A. (2014). Tér-rétegek. Budapest: L’Harmattan Kiadó.
Dúll A. (2015). Rábeszélőtér. Budapest: L’Harmattan Kiadó.